Kategóriák

Victor Hugo idézet

Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük.

- Victor Hugo

További Victor Hugo idézetek:

Aki gondolkodik, az akar, aki álmodozik, az más akarata szerint él. [Részletek]

- Victor Hugo

A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete. [Részletek]

- Victor Hugo

A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él. [Részletek]

- Victor Hugo

Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész... [Részletek]

- Victor Hugo

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. [Részletek]

- Victor Hugo

Ártatlannak tudta magát és beletörődött mindenbe. Nem panaszkodott. Aki hibátlan, nem hibáztat. [Részletek]

- Victor Hugo

Legyen bátorságod az élet nagy bánataihoz, és türelmed az élet kis bánataihoz. És ha befejezted a napi feladatodat, térj nyugovóra békével. [Részletek]

- Victor Hugo

További idézetek:

Többet ér egy élő gebe, mint egy döglött paripa. [Részletek]

- Mihail Solohov

Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll. [Részletek]

- Ákos

Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is. [Részletek]

- Arthur Conan Doyle

Bármi történjék is, kitartok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok és elfojtom könnyeimet. Csak legalább annyit szeretnék elérni, hogy bátorítson valaki azok közül,... [Részletek]

- Anne Frank

A művész nem elégedhet meg pusztán a művészettel. Hiába is tagadja, természetes vágy él benne az elismerés után. [Részletek]

- Agatha Christie

Célba ér a végén, aki küzd és tűr. [Részletek]

- Mulan

Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? [Részletek]

- Petőfi Sándor