Voltaire idézetek

- Gondolja (...), hogy az emberek mindig úgy öldökölték egymást, mint ma? Hogy mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek,... [Részletek]

- Mi az az optimizmus? (...) - Semmi más, sajnos (...), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb. [Részletek]

- Mi végből teremtették a világot? - Hogy legyen min mérgelődnünk. [Részletek]

A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok. [Részletek]

A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével. [Részletek]

A háború, néhány év múltán, éppoly szerencsétlenségbe dönti a győzteseket, mint a legyőzötteket. [Részletek]

A könny a fájdalom néma nyelve. [Részletek]

A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen. [Részletek]

A munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget. [Részletek]

A nők már akkor is féltékenyek a férfira, amikor még nem is szerelmesek belé. [Részletek]

A pénz mozgatja a világ minden ügyét-baját. [Részletek]

A reménység sosem árt. [Részletek]

A szerelem a természet szövete, amelyre a képzelődés hímez. [Részletek]

A szerelem az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem. [Részletek]