Weöres Sándor idézet

Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van. [Részletek]

Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. [Részletek]

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, (...) Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szivem, s lettél egyszerre társa. [Részletek]

Sötét a perc. Még sötétebb a bú a percbe zárva, akár bogár a borostyánba. [Részletek]

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások... [Részletek]

Felébredek: nem az vagyok, ki voltam. Elalszom: holnap megint más leszek. De élve, holtan, utcán, kriptaboltban én emlékezem és én feledek. [Részletek]

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség... [Részletek]

A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek. [Részletek]

Nem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne. [Részletek]

A férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy más férfi figyelme tudja felhívni. [Részletek]

A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más? [Részletek]

Amit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]

Én a magam ura vagyok. Egy kapcsolat mindent összezavar. Valaki sérül benne. Kinek kell az? [Részletek]

A művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi. [Részletek]