Weöres Sándor idézet

Nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem. [Részletek]

Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek, Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek. [Részletek]

Ha rátekintesz kedvesedre akit szeretsz: tán nem te vagy? Ha koldus lép a küszöbödre akit kivetsz: tán nem te vagy? [Részletek]

Minden csak önmagának talmi képe, hisz elmállik, emléke sem marad; de nézz a mult dermedt jégtengerébe: ott megrögződött minden mozdulat. [Részletek]

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat. [Részletek]

Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, Ő a párod. [Részletek]

Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van. [Részletek]

Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják. [Részletek]

Az életben a legnagyobb csalódottság valószínűleg a jövővel kapcsolatos bizonytalanságból fakad. Bármit képesek vagyunk kezelni - legyen az jó vagy akár rossz -, ha biztosan látjuk... [Részletek]

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Hiszek az értelem és jelentés örök keresésében, és abban, hogy a cél a bölcsesség elérése, egy kozmikus tudatosságé, amelyben az ember az egység és a teljesség érzésében... [Részletek]

Az életben semmi sem hasonlítható eléggé az édes, borzasztó derültséghez, amikor megteszed az első lépést. Amikor mindent egy lapra teszel és odamész hozzá. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]