William Shakespeare idézetek

A törött kard még mindig többet ér A puszta kéznél. [Részletek]

A vágy erőt ad és utat talál, S megédesül a keserű pohár. [Részletek]

A várakozás ott csal meg, ahol Legtöbbet ígér; s akkor sikerül, Mikor a remény csüggedésbe hül. [Részletek]

A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg. [Részletek]

A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp, Mely más cseppet kutat a tengeren, Beleesik, hogy társát megtalálja, S keres, amíg maga is elvegyül. [Részletek]

Add mindenkinek a füledet, de csak keveseknek a hangodat! [Részletek]

Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad. [Részletek]

Ahogy az agár, vizsla, pincs, kuvasz, Komondor, uszkár, kopó és szelindek Mind kutya névre hallgat; de a rangsor Gyorsat is ismer, és jószimatút, Lassút, láncosat és vadászebet, ... [Részletek]

Ajka, melyet a szerelem Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!" S imádtam én, reménytelen (...) "Gyűlölöm" - ily szót odavet, Majd így vált meg: "Nem kegyedet!" [Részletek]

Aki búval adós, mit tegyen? A türelemtől kölcsönt hogy vegyen? Az ilyen rigmus két irányba néz, A fele epe, másik fele méz. [Részletek]

Aki meghalt vagy alszik, Nem több, mint egy kép: gyermek szeme fél csak A falra festett ördögtől. [Részletek]

Aki nem érzi, hogy meglopva van: ne mondjátok meg, s semmi kára nincs. [Részletek]

Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz. [Részletek]

Ám sírjon a nyíl verte vad: Ép gímnek tréfaság: Mert ki vigyáz, ki meg szunyad: Így foly le a világ. [Részletek]