Albert Camus idézetek

A végzés, amelyet másokra kimondunk, visszaszáll a fejünkre, s bizony némi rombolást is végez. [Részletek]

A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit. [Részletek]

Akárhogy történt, a magamon végzett hosszú tanulmányok után felfedeztem az emberi lény feneketlen kettősségét. Akkor aztán megértettem - mert soká kutattam az emlékezetemben -, hogy a... [Részletek]

Aki egyedül van, Isten nélkül és parancsoló nélkül, borzalmas annak a mindennapok súlya. [Részletek]

Aki elfogad egy törvényt, nem retteg az ítélettől, amely visszahelyezi a hite szerint való rendbe. [Részletek]

Akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia. [Részletek]

Ami nem pusztított el, attól erősebb lettem. [Részletek]

Amit eltilt a cenzor, közhírré is teszi. [Részletek]

Arról, amit nem ismerünk, mindig túlzott módon gondolkodunk. [Részletek]

Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon. [Részletek]

Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami. [Részletek]

Az ember néha megtéved, kétkedik a nyilvánvaló valóságban, még akkor is, ha felfedezte egy jó élet titkait. [Részletek]

Az igazságot nehéz elviselni. [Részletek]

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik. [Részletek]