Charles Baudelaire idézetek

A Fájdalom az egyetlen nemesség, amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el. [Részletek]

A képzelet a valóság királynője. [Részletek]

A szép mindig bizarr. [Részletek]

A szerelem félreértés, a teljesség beteljesíthetetlen igénye. [Részletek]

A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül. [Részletek]

A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket. [Részletek]

Az Emberiség Koponyáján a Szerelem űl, fenn trónol, vigyorral a száján és szemtelenül. [Részletek]

Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit; s mint koldús éteti öntestén férgeit, mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. [Részletek]

Egy rózsaszínkék titkos alkonyatban kettőnkön át egy csöndes szikra pattan, mint búcsuterhes hosszu zokogás; [Részletek]

És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva; ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár, aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár, s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva. [Részletek]

És mint a lemenő nap a sarki pokolban, vörösen ragyogó jégtönk lesz a szívem. [Részletek]

Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... [Részletek]

Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan, s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol! De az Ember elé remény reményre csillan s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol. [Részletek]

Groteszk emberiség! A Halál is csodálja, mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap, s olykor párfőmösen vegyül ő is a bálba, s az őrület közé iróniája csap! [Részletek]