Csukás István idézetek
- Mi semmi? - A magányosság, az semmi! - mondta Pom Pom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi! Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte: - Hogyhogy... [Részletek]
- Csukás IstvánA gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani. A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem... [Részletek]
- Csukás IstvánAnnyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, (...) s a boldogot csak játszani lehet, és az élethez ennyi is elég, az... [Részletek]
- Csukás IstvánÉletem mélyén az igazi életem lapul, villámlás-ajtórésben igazi alakom oson, és mégis rettegve várom, hogy szembetalálkozom egyszer végre s véglegesen magammal, mint egy furcsa, nagy... [Részletek]
- Csukás IstvánFedő alatt leves ázik, jön az angyalhajas alkony, s a Karácsony lehintázik faggyúszagú fenyőgallyon. [Részletek]
- Csukás IstvánHa szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán. [Részletek]
- Csukás IstvánHomlokom a homlokodon, szemünk egyetlen körré tágul, testünk egyforma hőfokon ég, egymás idegpályáin zuhanunk, egymás bőre mögött repülünk, szinte már felcserélhetően létezünk,... [Részletek]
- Csukás IstvánKint is bent is nagy vacogás, ringassuk hát a Gyermeket, nem válthat meg már semmi más, csak a jóság, a szeretet. Szép hitedet ne veszítsd el, nem élhetünk üres szívvel! [Részletek]
- Csukás IstvánLegszentebb dolog a barátság, többet ér, mint minden királyság. [Részletek]
- Csukás IstvánLesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni! Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen... [Részletek]
- Csukás IstvánMegállt a szívverés, a lélek hova lett, mégis egy nevetés kitölti a teret, mégis egy mosolygás fölnyúl a csillagig, aki lám egyszer élt, örökre itt lakik, már mi is mosolygunk, ... [Részletek]
- Csukás IstvánMert mi vagyunk az igazi temető, szívünk a megtelt sírgödör, fekszik benne az ifjú halott, jár, kél, él, mosolyog, sorra mondja az emlékeit, verset ír, Párizsba utazik, fényképeket... [Részletek]
- Csukás IstvánNe törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. (...) Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett. [Részletek]
- Csukás IstvánNincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni! [Részletek]
- Csukás István