Fehér Béla idézetek

A hideg érzés igenis létezik. Én így nevezem. Vagy hívjuk inkább kiüresedésnek? Amikor tárggyá válik az ember. Kívül reked az időn, megnyugszik, természetesnek veszi, hogy minden... [Részletek]

A lelke mélyén mindenki tudja, mikor hibázott. (...) A sors minden botlásunkat, vétkünket leveri rajtunk. [Részletek]

A múlt ismerete megbocsátóbbá teszi az embert. [Részletek]

A múltat nem lehet megismerni. A történelem szakaszonként dől a sírba, azzal a kihaló nemzedékkel, amelyik létrehozta. Csak mese marad utánuk. Hazug mese! [Részletek]

A telefon az öngyilkos nyugati technológia mintapéldája (...), mert ha elromlik, nem lehet rajta felhívni a szerelőt. [Részletek]

A véletlen a legnagyobb teremtő, amely úgy öleli körül a Földet, akár az ózonpajzs, és még csak ki sincs lyukadva. Reggelente így imádkozom: íme, a véletlen, az én szabadítóm,... [Részletek]

Az ember csak a kevésbé fontos dolgokról dönt az eszével, a sorskérdésekről a közérzete határoz, méghozzá meglepően könnyedén. Az értelemnek nem oszt lapot, hallgatásra ítéli,... [Részletek]

Az emberi pályafutás legfényesebb pillanata, amikor a végéhez ér. Következik a nagytakarítás. [Részletek]

Isten (...) régen elhagyott bennünket. Fel-ad-ta! Sebaj, itt van nekünk helyette a tudomány. [Részletek]

Minél kevesebbet tudunk egymásról, annál cukrosabb lesz az életünk. [Részletek]

Sajnos öregszem, galambocskám, egyre jobban kopaszodok, pedig mennyire szerettem fésülködni! [Részletek]