Kategóriák

Fekete István idézetek

A "művelt Nyugat" (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a... [Részletek]

- Fekete István

A remény nem törött szárnyú madár, s a valóságot megálmodni szabad, sőt szükséges is. [Részletek]

- Fekete István

A sors hajszolja embereit látszólag vakon, mégis kegyetlen törvényszerűséggel. [Részletek]

- Fekete István

A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha. [Részletek]

- Fekete István

A Teremtő szent tenyeréből amikor elröppentek a levegő madarai, bizonyára mindegyik parancsot kapott, hogy mit csináljon a földi világban. Ők csak ahhoz tartják magukat, és inkább... [Részletek]

- Fekete István

A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál. [Részletek]

- Fekete István

A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség... [Részletek]

- Fekete István

A valóság is lehet olyan szép - sőt szebb! -, mint a hazug ábránd. [Részletek]

- Fekete István

A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét,... [Részletek]

- Fekete István

A végtelenség rendje nem ismer megalkuvást. A csillagok és az emberek útja meg van írva, és aki ez ellen vét, az elpusztul. [Részletek]

- Fekete István

Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak,... [Részletek]

- Fekete István

Ami van, az volt is, s ami lesz, az eleve van, csak nem tudjuk. [Részletek]

- Fekete István

Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi... [Részletek]

- Fekete István

Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet... [Részletek]

- Fekete István
1 2 3 4 5 6