Francois de La Rochefoucauld idézetek

Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek. [Részletek]

Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át. [Részletek]

Amikor ígérünk, reményeink irányítanak, amikor ígéreteink beváltásáról van szó, akkor viszont a félelem. [Részletek]

Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük. [Részletek]

Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg. [Részletek]

Az életben gyakrabban aratunk tetszést hibáinkkal, mint jó tulajdonságainkkal. [Részletek]

Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat. [Részletek]

Az ember minden szerepében sajátos arckifejezést és külsőt ölt magára, hogy olyannak lássák, amilyennek ő szeretné. Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk. [Részletek]

Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné. [Részletek]

Az emberi tehetség minden fajtájának, akárcsak a fáknak, van saját jellege s megvannak a határai. [Részletek]

Az érdek nagyon sok nyelven beszél és nagyon sok alakban nyilvánul meg, olykor még az önzetlenség alakjában is. [Részletek]

Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét. [Részletek]

Az igazi bátorság: ha tanú nélkül is megtesszük, amit mások szeme láttára megtennénk. [Részletek]

Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani. [Részletek]