Francois Mauriac idézetek

Ha hívna, hogy kövessem őt, itt hagynék mindent, vissza se néznék soha. Megállunk a csóknál, a legvégső határ szélén, de csak mert ő akarja, nem az én ellenkezésem miatt; vagyis... [Részletek]

Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendű kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak... [Részletek]

Hiszen olyan édes lehet: egy nevet mondogatni, mindig ugyanazt a keresztnevet, valakiét, akihez teljes szívünkkel tartozunk. Már csak a gondolat is, hogy él, lélegzik, esténként karjára... [Részletek]

Igazságos lehet ugyanannak az embernek a legellentétesebb megítélése is, ez csak megvilágítás dolga, és egyik megvilágítás sem esik nagyobb súllyal a latba a másiknál. [Részletek]

Magányunkban, mélységes biztonságban elkövetett sötét, szörnyű kis cselekedeteink jobban meghatároznak bennünket, mint a nagy bűnök. [Részletek]

Más fajtából való, mert más nemből való... Semmi úgy el nem választ bennünket, égitestet az égitesttől, mint a nem. [Részletek]

Megint az ismerős régi fájdalom: azt hitte, ez egyszer elérte azt a régiót, amelyben a szeretett lény nem okozhat fájdalmat, mert nem remélünk tőle már semmit. [Részletek]

Micsoda szamár egy kor ez! Milyen ragályos az ostobaság húszéves korban! [Részletek]

Mihelyt egyedül maradunk, megbolondulunk. Igen, az önkontroll csak akkor működik, ha a mások kontrollja támogatja. [Részletek]

Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek. [Részletek]

Minden cselekedetem felém forduló arca ártatlan, a világ felé forduló arca pedig förtelmes. És meglehet, hogy a világ látja az igazit. [Részletek]

Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a... [Részletek]

Minden perctől új gyönyört kell kapnunk, mást, mint amit addig élveztünk. [Részletek]

Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének. [Részletek]