Ivan Alekszejevics Bunyin idézetek

A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden "cselekedetünk és tárgyunk", s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított... [Részletek]

A művészet lépcsőfok egy jobb világ felé. [Részletek]

A világ szinte még fiatalabb, szabadabb, tágabb és gyönyörűbb lett azután, hogy valaki örökre eltávozott belőle. [Részletek]

Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre. [Részletek]

Az ember mindig örül a környezetváltozásnak, amellyel együtt valami jóban reménykedik, vagy talán csak öntudatlanul visszaemlékezik a régmúltra, a nomád időkre. [Részletek]

Az emberek állandóan valami boldogságot, valami érdekeset várnak, valamilyen örömről, eseményről ábrándoznak. Ezért vonzó az utazás is. Azután a szabadság, a távolság... az... [Részletek]

Az idő eltűnése az első ismertetőjele a szerelem kezdetének, amely mindig oktalanul vidám s az éteres kábulathoz hasonlít. [Részletek]

Azt akarom, hogy az élet s az emberek gyönyörűek legyenek, szeretetet, örömet keltsenek, és csak azt gyűlölöm, ami gátolja ezt. [Részletek]

Bármennyire fájdalmas, bármennyire szomorú ezen az érthetetlen világon élni, mégis gyönyörű, s mi mégis roppantul szeretnénk boldogok lenni és egymást szeretni. [Részletek]

Bármilyen szomorú, mégis gyönyörűség ebben az érthetetlen világban élni. [Részletek]

Félek, olyan leszek számodra, mint a levegő: nélküle nem lehet élni, de senki sem törődik vele. [Részletek]

Minden emberi öröm szegény, van bennünk valaki, aki olykor keserű szánalmat olt belénk önmagunk iránt. [Részletek]

Minden emberi sors véletlenül, a környező sorsoktól függően alakul ki. [Részletek]

Minden és mindenki, akit szeretünk, kínszenvedést is okoz számunkra - hiszen oly gyötrő az örökös rémület, hogy elveszítjük. [Részletek]