Jean-Paul Sartre idézetek

Az ember csak akkor valósítja meg önmagát, ha vállalja a "kilátástalan cselekvés hősiességét". [Részletek]

Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi. [Részletek]

Egy pillanat múlva értettem: a könyv beszél. Áradtak belőle az ijesztő mondatok, mint megannyi százlábú, csak úgy nyüzsögtek a szótagok és betűk, nyújtogatták kettős... [Részletek]

Egyazon ihlet alakította ki Isten műveit s a nagy emberi alkotásokat; ugyanaz a szivárvány szikrázott a vízesés habjain, bujkált Flaubert sorai között s villant meg Rembrandt fény... [Részletek]

Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget. [Részletek]

Elhagyatottságomra nem gondolok soha; egyfelől nincs szavam megnevezésére, másfelől észre sem veszem: hiszen szakadatlan gondoskodnak rólam; a magány az életem szövete, minden gondolatom... [Részletek]

Elintéztem magamban, hogy életem múlását ellenállhatatlan vonzóerőként érzékeljem, amely esetleg akaratom ellenére is állandóan arra kényszerít, hogy új meg új lépést tegyek... [Részletek]

Jó apa nincsen, ez a szabály; nem a férfiakat kell okolni érte, hanem a végleg megromlott apa-gyermek viszonyt. [Részletek]

Ki szeresse a szegényeket, ha a szegények nem szeretik egymást? [Részletek]

Meggyőződéses materialista létemre eposzi idealizmusomnak az a szerepe, hogy mindhalálig kárpótoljon olyan sérelmekért, amelyeket nem szenvedtem el, olyan szégyenért, amelyet nem éreztem. [Részletek]

Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg. [Részletek]

Minden választás egyben elutasítás is. [Részletek]

Mindig szívesebben vádoltam önmagamat, mint a világegyetemet; nem kedélyességből, hanem azért, hogy csak önmagamnak köszönhessem, ami vagyok. [Részletek]

Minél képtelenebb az élet, annál kevésbé elviselhető a halál. [Részletek]