Jennifer E. Smith idézetek

Ez történik, ha két ember (...) egymásra talál: a világ pont a megfelelő méretűre zsugorodik. Átalakul, hogy csak ők ketten férjenek bele, semmi más. [Részletek]

Ha az ember megégeti magát, nem azonnal érez fájdalmat, beletelik egy pillanatba, mire észleli a bajt. [Részletek]

Ha két ember között nincs más, csak tér, akkor minden lépés ugrásnak érződik. [Részletek]

Lehetséges, hogy az ember nem tudja, hogy mi a zsánere - hogy azt se tudja, hogy van zsánere -, amíg hirtelen szembe nem találja magát vele? [Részletek]

Lehetséges, hogy ki lehet emelni valakit a saját életéből, majd lepottyantani őt egy idegen hely közepére, és az illető teljesen másmilyennek fog tűnni. De még ha így is alakul, az... [Részletek]

Mégis hogyan találhatná meg az ember, amit keres, ha nincs is meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik? [Részletek]

Mindegy, milyen régóta nem láttak téged, mindegy, milyen messzire sodort az élet tőlük, mindegy, mennyire megváltoztál, van a világon legalább két ember, akinek az a dolga, hogy... [Részletek]

Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten. [Részletek]

Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól. [Részletek]

Nem sok minden van ezen a világon, amit ne oldana meg egy jó kis kalapálás. [Részletek]

Nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára. [Részletek]

Rengeteg módon lehet (...) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül. [Részletek]

Számára nem létezett köztes megoldás: mindent vagy semmit akart, logikátlanul és irracionálisan, bár a szíve mélyén tudta, hogy a semmi túl nehéz, a minden pedig lehetetlen. [Részletek]

Szinte rosszabb, ha egy pillanatra elfeledkezik a félelméről, mert olyankor az mindig újult erővel tér vissza, akár egy tébolyult bumeráng. [Részletek]