Jókai Mór idézetek

Az igaz ember hitét, meggyőződéseit nagy katasztrófák sem képesek sarkaiból kifordítani. [Részletek]

Az már az emberi természetben fekszik, hogy ha valakit nagyon megbántunk, okot találunk rá, hogy azt gyűlöljük is. [Részletek]

Az ön nemzete egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme az. Mindenki törekszik az előrehaladt nagy nemzeteket utolérni: a tudós, a költő, az állambölcs, a nemzetgazdász,... [Részletek]

Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; (...) s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem... [Részletek]

Azon kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon ő is (...) fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy... [Részletek]

Azt nem remélem, hogy valaha boldogok lehessünk együtt; hogy ő nekem valaha bármi örömet adhasson. Ahhoz nincs hitem. De hiszem, bizonyos vagyok felőle, hogy az út, melyen ő elindult, ide,... [Részletek]

Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok állani. A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm vágást, viszketést, hideget, a büszkeségem lemondást. Meg tudom bocsátani egy nőnek, ha... [Részletek]

Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban; elítélve büntetlenül, eltaszítva szerettelenül - minden embere fizetett kém, aki az ő kenyerét eszi! -... [Részletek]

Beszélünk hosszan és szépen - s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit. [Részletek]

Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló. [Részletek]

Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat. [Részletek]

Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el. [Részletek]

Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret. [Részletek]

Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz. [Részletek]