Kántor Zsolt idézetek

A nyelv írja a szöveget, a beszéd szövi a szellemet. [Részletek]

Eljött ez az idő is, túl vagyunk rajta, büszkén hordja gömbölyded terhét a vízcsepp, ősz van, hiá- ba vagyunk túl a nehezén, újabb idők jönnek, új túllevések, az időt nem lehet... [Részletek]

Ha nem tudnám, mondom magamnak, most van az élet, s az nem irodalom, hanem szerelemszag, jázminillat és másnaposság, tömény fájdalom és csipetnyi élvezet, most van földi énem, lényem,... [Részletek]

Maga az élet is csak megközelítése valaminek, ami lehetne. [Részletek]

Minden nap más-más ember ébred fel bennem. (Mintha rajtam kívül) Nem másik én a többes én-ből, nem a képmásom, alteregóm, hanem egy külön(b) lény, mint eddig. Tehát nem az, aki én... [Részletek]

Mindig kiderül az örömökről, hogy kiábrándítóak. És fájnak is. Amikor elérjük, pont akkor nem élvezzük azt, amire áhítoztunk. [Részletek]

Paradigmák, felsejlések, bölcselet és lelkiség? A szavak hurcolják végig az időn az életünket. Gondos és alapos diskurzus önmagunkkal? "A bennünk uralkodó nem éri el a... [Részletek]

Romok alól nincs aki mentsen már nem a fájdalom a részvét rettent mert ha sorban kell állnom SORvadok hisz nem büntetés ez de kegy sem. [Részletek]