Rácz Zsuzsa idézetek

Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel? [Részletek]

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem? [Részletek]

Mindegy, hogy lefelé vagy felfelé mozdul látszólag az ember sorsa, a változás következményeit viselnie kell a környezetének is. [Részletek]

Mosolygott rám. Tetőtől talpig, egy méter kilencvenkét centi színmosoly. Hogyan tud egy ember a karjaival, a lábaival, a hosszú, imbolygó felsőtestével egyszerre mosolyogni? [Részletek]

Nekem boldog gyerekkorom volt. Felhőtlennek nem nevezném, persze, de hát olyan úgyis csak a mesékben létezik. A gyerekkor különben sem azért van, hogy felhőtlen legyen. Arra való, hogy... [Részletek]

Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is. [Részletek]

Nem olyan nagy baj, ha az ember társtalan, még akkor sem, ha már vészesen közelről szagolja a harmincat. Amennyiben ettől eltekintve többé–kevésbé rendes mederben halad az élete. [Részletek]

Olyan ez a randizás, mintha egy aláaknázott virágos mezőn sétálna az ember, és amikor épp lehajol, hogy megszagoljon egy ibolyát, az jól felrobban. [Részletek]

Szeretni mindig is mámorítóbb érzés, mint szeretve lenni. Hát még mennyivel biztonságosabb. [Részletek]

Úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. Azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne. [Részletek]

Viki is hajlamos volt sikereit a véletlen szerencsének tulajdonítani. Kudarcait azonban univerzális alkalmatlansága bizonyítékainak látta, éppen úgy, mint én. (Meg mint a nők 99%-a... [Részletek]