Szuda M. Barna idézetek

Helyszín a kocsma. Néhány abszint, mint asztaltársaság. Meg valami vadidegenférfi. Alap. Vajon tudsz még úgy nevetni? Úgy, ahogy az a fülemben maradt? [Részletek]

Karjaid engem többé nem melegítenek. Tested eztán nem az én combomon hevül. Idén is csak kuporgok majd a takaró alatt, s vágyom utánad szemérmetlenül. [Részletek]

Őszre emlékeztető reggel. A fény kiröhögi a lila organzát. A polcon, porcelánfejű babák hosszú sora emlékeztet arra, hogy mennyire nehéz szöget verni a Nélküledség vájta semmibe. [Részletek]

Szomorúnak vagyok szép, s csak könnyek közt igazán elememben. A napfényről nem tudok írni, és csak akkor festek ha elkeseredtem. [Részletek]