Tóth Gabriella idézetek

Az eső lehull, nem tép a szél, valami elmúlt, valami újra él. Fáj még, de ha a vihar csendesül, az árnyék talán elkerül. [Részletek]

Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott, Lehet, hogy volt sok tévedés. Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon, Hogy szebb legyen az ébredés. [Részletek]

Ránk szakad az ég, itt annyi a hazugság, Érdekből a szív nem él, Jégbe fagyva mit sem ér, Gondoltam, csak szólok, ha elfelednéd tán, Milyen képmutató a világ. [Részletek]

Talán felnövünk egy perc alatt, A világ még annyi mindent tartogat, Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad, Jobban kell, mint valaha bármi más. [Részletek]

Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam, talán én mást érdemelnék. Ahhoz, hogy mind az összes jót visszaadjam, talán egy élet is kevés. Hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más, csak... [Részletek]

Törj ki a kiszabott keretből, hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből! És éld úgy szívből az életed, csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet! [Részletek]

Van, hogy akarom, de nem merem, Néha bekerít a félelem. A fény csak fordított árnyék, Veled én teljessé válnék. [Részletek]