Vörös István (zenész) idézetek

Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul. [Részletek]

Hozzuk le a földre az álmokat, legyünk egy kicsit ma boldogabbak! Indítsd a járgányt! Minek várjunk, mint szorgalmas méh? Ma virágra szállunk. [Részletek]

Ringat egy bölcső, játék a kertben, suhanó tájak, első szerelmek, felnőtt vagy végre, sodor egy örvény, megkopott évek, és végül a Fény. [Részletek]