William Ernest Henley idézetek

Az éjből, mely úgy hull felém, Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért, mely meg nem hajol. [Részletek]

Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az... [Részletek]

Nem baj, ha szűk a kapu, S a tekercs bármit ró ki rám, Magam vagyok a sorsom ura, Lelkem hajóján kapitány. [Részletek]