William Shakespeare idézetek

A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk. [Részletek]

A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak. [Részletek]

A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul. [Részletek]

A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja. [Részletek]

A kegyelem kapuit mind bezárom S a zord szivű, a vásott katona, Vérengező kezével, szabadon, Pokol-tág lelkismérettel dühöng. [Részletek]

A képzelődés oly játékot űz, Hogy ha örömre gyullad a kebel, Megtestesíti ez öröm okát; Vagy képzeletben, éjjel megijedve, Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve? [Részletek]

A koldus is gazdag, ha vágya nincsen, De koldusabb a templom egerénél A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz. [Részletek]

A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól. [Részletek]

A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma. [Részletek]

A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes. [Részletek]

A nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka. [Részletek]

A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől. [Részletek]

A nőszemélynek táplálékra van szüksége, s mi passziója van abban, hogy az ördögöt nézi? Ha a gyönyörben már ellanyhult a vér, akkor a személyes kedvességre, az évek összhangjára,... [Részletek]

A nyíl, amit kilőttek, Még úton van, és a legokosabb: Félreállni előle. [Részletek]