Závada Péter idézetek

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér. A szeptemberre külön színvilág van: összekutyulva barna és fehér, rumos kóla egy részeg indiánban. [Részletek]

Ma mégse jössz. A sarkon állsz. A nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot. [Részletek]

Minek tűt keresni a szénakazalban? A széna puha, a tű meg szúr. [Részletek]

Oly sok idő megy el formaságra, az embernek nincsen is élettere. Mint ez a gondolat a szótagszámba, napjaidba, lám, nem férek bele. [Részletek]

Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér. Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér. [Részletek]

Széthullok mint a farost puha forgács az arcom várom a hajnalt kisiparost végre összeragasszon. [Részletek]