Beney Zsuzsa idézetek

A múlt fáj-e vagy hiánya? Ahogy kékes lánggal a kettő összeolvad. A jóvátehetetlen múlt s a semmivé porló visszateremtő látomás? A képlékenyen ránk fagyott idő. [Részletek]

A nyári égből havazik. A lélek papírjára ráfagytak a szavak. [Részletek]

A tó kiszárad, a víz elszivárog, a hold elfogy, homokszemek peregnek. Az én valóságom is elszivárgott. [Részletek]

Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet. [Részletek]

Elmúlt örömöt festek. Mit tanácsolsz? Aranyzöld lombot vagy sárga avart? [Részletek]

Elporlik a jelen és a jövendő, de nem pusztul el sohasem a múlt. Aki egyszer átlépte a teremtés vaskemény, átjárható kapuját, [Részletek]

Könnyek, vaskések, hová lettetek? Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok? Kettőnk között már rég a szél bolyong. [Részletek]

Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el? [Részletek]

Megtanultam - és ez az öregség nagy áldása, hogy az ember megtanulja -, hogy nem egyértelmű az igazság. A dolgokhoz sokfelől lehet közelíteni, s minden közelítésnek van érvényessége. [Részletek]

Mindent hallani ami egyszer lélegzett az időben minden van ami volt de fent de fent a szem sós parazsában él ami nincs. [Részletek]

Művészettel foglalkozni és érteni, egymással szinkronban megélt szenvedés és gyönyör. Talán nagyobbrészt fájdalmas gyönyör, ezért lehetetlen megszabadulni tőle. Dimenziót váltani... [Részletek]

Te jössz, rám nézel - én tükörben élek. Te megérintsz - én kísértet vagyok. Egyszer megöltél - most miért ölelnél? [Részletek]

Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy... [Részletek]