Edgar Allan Poe idézetek

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e. [Részletek]

Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak? [Részletek]

Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem. [Részletek]

Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak. [Részletek]

Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében. [Részletek]

Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem! [Részletek]

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelemmel hunyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt... [Részletek]

S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! [Részletek]

S csak rémes árnyak bálja, melyet A véres ablakokon át Ma itt disszonáns zene mellett Az utas kavarogni lát, A sápadt ajtóból ma rémek Folyója foly Örökké, s hova azok érnek, Van... [Részletek]

S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! [Részletek]

S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége? [Részletek]

Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más... [Részletek]