Szabó Lőrinc idézetek
Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni, magányodat szeretem és lelked kételyeit. [Részletek]
- Szabó LőrincBarátaim, hogy tudjak hinni másban, mint az anyagban? Egyetlen valóság az anyag s nincs több oly igazi jóság, mint az övé, ki minden pillanatban milliószor megalázza magát hűtlen... [Részletek]
- Szabó LőrincBárhova fordulok, ég és föld üres: ők nincsenek ott, s ezt meg kell szokni. Lelkek, szellemek? Apály sodorja őket. Nincsenek. [Részletek]
- Szabó LőrincBennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. [Részletek]
- Szabó LőrincCsak érzés vagyok: roppant vitorla, egy pici magé, s ezer szél fúj - De hova? Mi felé? [Részletek]
- Szabó LőrincEgy pillanat volt az egész s most mégis vezekelni kéne, káromkodni, dühöngeni, tiporni, ölni, téged, magamat, mindent, mert ez az egy pillanat is elég volt, hogy gondolatban megtegyek... [Részletek]
- Szabó LőrincEl-, el-, elérni egymás ajakát, vagy, ha az már nem jut, egymás kezét, vagy, ha még az se, szemük közelét, vagy, ha... Jaj, a végső nyomorúság romja alól... egymás... gondolatát... [Részletek]
- Szabó LőrincElég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen; már nem kiméllek: nem is figyelek rád. Vállallak, és léted megszüntetem. [Részletek]
- Szabó LőrincÉleted úgy az életembe áradt, hogy elvesztettem magamat: egész tested testemben él s én öntudatlan nyújtózom el lobogó ereidben. [Részletek]
- Szabó LőrincElőször a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part, s tenger összevegyül, [Részletek]
- Szabó LőrincEnyém volt s mégse enyém ma, nem enyém, s örökre az, neki üzenek, a szive tudja, s megdobban: úgy van, igaz! [Részletek]
- Szabó LőrincÉs fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt, hogy elvesztettél s elvesztettelek. Csak magamat tudtam méltónak hozzád és hozzám méltónak csak tégedet. Ha lelkünk vissza sohse forrni... [Részletek]
- Szabó LőrincÉs mikor újra megcsókoltalak, szólni se bírtál... Hangod szenvedő állat hangja volt: olvadni akarva símultak össze forró tagjaink s a szerelemtől szavunk elapadt. [Részletek]
- Szabó LőrincEzeregyéj forog át agyadon, úgy húnynak-gyúlnak a csillagai, ahogy téged álmodik valaki. [Részletek]
- Szabó Lőrinc