Szabó Lőrinc idézetek

Hogy újra légy, csak egy szó kellene, s olyan szó nincs. [Részletek]

Hozzám már annak sincs köze, amit néha magamnak cselekszem, s szánok mindenkit, mint az isten, kinek mindenki gyermeke. [Részletek]

Időtlen fények közt repűltem a fényszigettenger porszemszigetén szigetporszemek fényporszeme, én. [Részletek]

Igazad van... Nem vonzó rettegésben és ideglázban nagy a szerelem, hanem mikor oly ősi nyugalommal ölelkezünk, hogy még észre se vesszük s máris egymásban alszunk -: igen, így... [Részletek]

Igyál ki, víz! Altass el, édes elvérzés! Vad gyönyörüség ez: határaim nyilnak, lebegnek, [Részletek]

Istenem, kire csak vágyom: ha vagy, adj nekem, adj a gyengének most egy kis erőt, hogy ne törjek össze idő előtt s ha fenékig kell innom poharam, a méreg alját szó nélkül igyam. [Részletek]

Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan, mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyílni. [Részletek]

Káprázatom voltál csak, s mialatt szőttelek, el is eresztettelek: te akartad így, s így lett a neved, s ami lehettél volna valaha, így lett lassan mind Semmi és Soha. [Részletek]

Kedves, ne szólj. Igy, csöndesen, pihenj velem: árván egymásba-menekült szegények kincse ez a szerelem. [Részletek]

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy együtt vagyunk: az enyém kevés volna, magában, míg így, szüntelen kettőződve, mint tündér repesés hoz-visz-cserél s egyszerre két helyen... [Részletek]

Ki árthat legtöbbet? Ki tudja, a tőr szivedig merre vág? A nő, kinél el mersz aludni, a nő, aki lelkedbe lát. [Részletek]

Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se - jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes... [Részletek]

Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívűl, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. [Részletek]

Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el? [Részletek]