Ambrose Gwinnett Bierce idézet

Út: hosszú, keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk. [Részletek]

Véletlen(ség), fn. Változhatatlan természeti törvények hatására bekövetkező elkerülhetetlen esemény. [Részletek]

Káposzta: egy konyhakerti zöldség, melynek olyan a mérete és a bölcsessége, mint egy emberi fejnek. [Részletek]

Akkor beszélj, amikor dühös vagy. Biztos, hogy a legjobb beszédet fogod mondani, amit valaha megbántál. [Részletek]

Az agy az a szervünk, amellyel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk. [Részletek]

Boldogság: tűnődni mások boldogtalanságán. [Részletek]

Hit: bizonyíték nélküli meggyőződés valami olyanban, amit valaki olyan mondott, aki tudás nélkül beszél összefüggéstelen dolgokról. [Részletek]

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy? [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]