Arthur Koestler idézet

Én már nem hiszek a magam csalhatatlanságában. Ezért vagyok én elveszett ember. [Részletek]

A történelem pulzusa lassan ver; az ember években méri az idő múlását, a történelem nemzedékekben. [Részletek]

A tiszta ész (...) magában, meglehet, rossz iránytű, amely, ha csak erre hagyatkozik a hajós, olyan tekervényes utakra csalja, hogy a cél végül is elvész előle a ködben. [Részletek]

Minden nagy találmány, minden nagy mű annak az eredménye, hogy a gondolatok és a tettek felszabadulnak a rutin zsarnoksága alól. [Részletek]

A végső igazság mindaddig, amíg be nem igazolódik, mindig hamisságnak tetszik. [Részletek]

A történelem [...] nem ismer fenntartásokat és tétovázást. Rendíthetetlenül és tévedhetetlen biztonsággal halad végső célja felé. És medrének minden kanyarulatában lerakja partjain... [Részletek]

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig... [Részletek]

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt. [Részletek]

Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy látjátok, velem is ezt csináltátok, ezt tettétek. [Részletek]

Az ember elkezdi utálni azt, amiből csak egy csippenetet kapott, az időt. [Részletek]

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben. [Részletek]

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be,... [Részletek]

Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek... [Részletek]