Baranyi Ferenc idézet

Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni. [Részletek]

Tél van helyetted - elmentél a nyárral, tenyérnyi ég sem símogatja formád fagyott nyomát a parthomokban immár. [Részletek]

A múltunk már a múlt, Jelen van még a jelen, A jövőnket olvassák, Ha nyújtom a kezem. De én lazán átverem A jósokat, Hisz tenyerembe Magam vésem A sorsomat... [Részletek]

Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el, hogy veled végre magammá lehessek. És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek. Csak szeretlek. [Részletek]

Repültél hozzám s felborultak a székek szinte körülötted, (...) jöttem száz mérföldön keresztül, de az a két vagy három méter - amit utamból visszaadtál - mérföldek ezreivel ért... [Részletek]

És mikor csók közben magad vagy - szerelmed véget akkor ér. [Részletek]

Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, szólalj meg akkor is, ha ellenem beszélsz, [Részletek]

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy? [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]