Charles Baudelaire idézet

Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött a függönyön, amely únt gát, előtte függött... S feltárult végül a való hidegen: és [Részletek]

Torz kéj, gyújtogatás, vad méreg, sanda penge ha víg ábráikat eddig nem hímezék sorsunk hétköznapi, komisz vásznába még, azért van, jaj, csupán, mert lelkünk tettre gyenge. [Részletek]

Ne hagyd az álmok jussát, szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond! [Részletek]

Az Emberiség Koponyáján a Szerelem űl, fenn trónol, vigyorral a száján és szemtelenül. [Részletek]

Nedves az ajkam, és érett a tudományra, az antik Tudatot fojtani céda ágyba, győzelmes keblemen fölszárad mind a könny: vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm. [Részletek]

Groteszk emberiség! A Halál is csodálja, mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap, s olykor párfőmösen vegyül ő is a bálba, s az őrület közé iróniája csap! [Részletek]

A képzelet a valóság királynője. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]