Christopher Paolini idézet

Még mi, akik nemrég kölykök voltunk, még mi sem menekülhetünk az idő könyörtelenségétől. Így a nemzedékek elmúlnak, hamarosan rajtunk a sor, hogy gyermekeinket elküldjük a világba,... [Részletek]

Jobb hűséget esküdni egy becsületes bolondnak, mint egy hazug tudósnak. [Részletek]

Sose harcolj a sorsod ellen, mert azt veszítheted el, aki neked a legdrágább. [Részletek]

Bárcsak félredobhatná kételyeit, félelmeit! Mennyire szerette volna hinni, hogy akármilyen rettenetesnek tűnjön is gyakran a világ, az élet több az összevisszaságnál! [Részletek]

Ha azzal múlatjuk az időt, hogy a gonosz természetén elmélkedünk, az csak mérgezi a jelen boldogságát. [Részletek]

A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyűlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla,... [Részletek]

Hallotta már a "vérző szívű" kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás... [Részletek]

Bolond, aki nem tud haragudni, de bölcs, aki nem hajlandó. [Részletek]

Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívű, holtra fáradt,... [Részletek]

A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg... [Részletek]

Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az... [Részletek]

A pénz valóban olyan élőlény, amely az embernek köszönheti létét, s hálából megeszi az embert. A pénz él, mint a baktériumok, s mert nagyobb tömegben kellemes érzést kelt: a világ... [Részletek]

Bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt. [Részletek]

Játszunk szavainkkal és életünkkel, mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk. [Részletek]