Chuck Palahniuk idézet

Ugorjunk oda, amikor még csecsemő voltál, és csak bébiételt ettél. Odabotorkálsz a dohányzóasztalhoz. Két lábon állsz, és tovább kell totyognod azokon a virslikre emlékeztető... [Részletek]

Minél mélyebbre zuhan az ember, annál magasabbra szárnyalhat utána. Minél messzebbb menekül, annál jobban fog hiányozni a Mindenhatónak. [Részletek]

Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. Még senkinek, egy léleknek se meséltem korábban erről. (...) Hát... [Részletek]

Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk. [Részletek]

Olyan észbontóan néz ki, hogy minimum egy tömegkarambolra kell gondolnom. Két frontálisan ütköző rohammentőre. Elég egy pillantást vetni rá, és máris egy élveboncolás részletes... [Részletek]

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl.... [Részletek]

Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe. [Részletek]

- El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani? - Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá... [Részletek]

A szerény embernek jellemző vonása, hogy készen fogadja el baráti körét úgy, ahogy az alkalom hozza. [Részletek]

Nem félek a haláltól, mert úgy érzem, ha majd valóban előtte állok, már nem fogok gondolkodni. [Részletek]

A nagy életproblémák sohasem oldhatók meg mindörökre. S ha egyszer úgy tűnik, hogy megoldódtak, az mindig veszteség. Értelmük és céljuk - úgy látszik - nem a megoldásukban rejlik,... [Részletek]

Az asszonyszívet könnyen meglágyítja a gyöngédség, a részvét. [Részletek]

A gyermek nyugszik anyja méhén, a hulla fekszik sírja mélyén - oly egy a kezdet és a vég. [Részletek]

Isten keze nem hagyta abba azt a mozgást, amellyel az örökkévalóságra velünk együtt írja hosszú vagy rövid sorokban, a vesszőkig és a legparányibb pontig azt a könyvet, amelynek csak... [Részletek]