Danielle Steel idézet

Közös életük atolljai éles körvonalakkal emelkedtek ki az emlékezés tengeréből, részletek millióinak uszályait húzva maguk után. [Részletek]

Ha vége van, akkor egyszerűen szólj, hogy vége, és kész. Vagy hogy most már el akarsz menni. Nem kell az ajtót bevágnod magad után. Csöndesen is becsukhatod. [Részletek]

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül. [Részletek]

Olykor mindannyian kudarcot vallunk. A botlásainkból tanulunk. Majd tanítjátok egymást, ha fáj is néha. A szerelem sok sebet begyógyít. [Részletek]

Vannak az életben hátborzongató pillanatok, amelyeket örökre megjegyzünk – a látvány minden részletét, az elhangzott szavakat. [Részletek]

A halál nagyban különbözik a válástól, mivel a korán elhunyt hitvest az ember hajlamos az egekig magasztalni. Akit a halál elragad tőlünk, annak könnyen elfelejtjük minden hibáját. Ám... [Részletek]

A szerelem ritka kincs, és túl fontos, semhogy az ember csak úgy eldobja magától. [Részletek]

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig... [Részletek]

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt. [Részletek]

Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy látjátok, velem is ezt csináltátok, ezt tettétek. [Részletek]

Az ember elkezdi utálni azt, amiből csak egy csippenetet kapott, az időt. [Részletek]

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben. [Részletek]

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be,... [Részletek]

Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek... [Részletek]