Donászy Magda idézet

Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, És hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. [Részletek]

Kipp-kopp, kipp-kopp,ki van az ajtóban?(...) Itt van már anagyszakállúTélapó! Csupa hó!Puttonyában dió, mogyoró! [Részletek]

Karácsonyfa. Karácsony! Aranydió zöld ágon. Csillagszóró, gyertyafény ég a fenyő ünnepén. [Részletek]

Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. [Részletek]

Karácsony délutánlassan jön az alkony.Kíváncsiság bujkálminden gyermekarcon. [Részletek]

Karácsonyfa, karácsony! Nincs is szebb a világon! Csilingel a csengettyű: `Szép vagy fenyő, gyönyörű!` [Részletek]

Karácsonyi csengő vagyok, Csilingelek az ágon, Örüljetek, megérkezett Télországból a karácsony. [Részletek]

A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében. [Részletek]

Embert boldoggá ki tehetne más, mint szerelmese, akivel együtt lélegzik? [Részletek]

Énmiattam egyszer már elvált egy ember a feleségétől. (...) Figyeljen... mert nem ismétlem meg: énmiattam senki, egyetlen apa se hagyhatja ott, és nem is fogja soha otthagyni a két szép... [Részletek]

Stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál. [Részletek]

Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bűvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik... [Részletek]

A próza morgó malom kelepe. A vers a szívnek hárfa-éneke. A próza mállik, szertehull ha régi. A vers örök, mint minden ami égi! [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]