Esti Kornél idézet

Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek. [Részletek]

Nekem új az, hogy látom, hogy semmit nem tudok. Jó lenne már végre valami olyan, ami biztos, hogy én vagyok. [Részletek]

Tudom alszol, ha ébren volnál, A csillagok közt barangolnánk, Körbe néznénk, a felhők csúcsán, Megszületnénk egymás ajkán. [Részletek]

Hónapok óta úgy érzem, álmodom. Minden nap rettegek, hogy egyszer eljön az ébredés. [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Egy folyamatot nem lehet úgy megérteni, hogy megállítjuk. A megértésnek együtt kell haladnia a folyamattal, részévé kell válnia. [Részletek]

Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. [Részletek]

Ha a világ holnap itt lesz, Várni fogok én is rád, ha az égbolt holnap ott lesz, teljesül a kívánság. [Részletek]

A haja fehér volt, mint a kertben nyíló rózsák. Keze keskeny és hosszú, megjelenése királynői. Tágra nyílt szemmel meredtem rá. Egy pillanatra azt hittem, kőből van, mert válasz... [Részletek]