Faludy György idézet

Ha nézlek, háttér nélkül látlak, ha hallgatsz, senki mást nem hallok. Szépséged elfed minden tárgyat, szépséged elnyel minden hangot. [Részletek]

Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem így idegenített el mindentől a világon. Aztán megszerettetted a világot velem. [Részletek]

Mért könnyű? S mért hoz minden évszak gyümölcsöt? Mert megláttalak s tudtam, hogy belül is oly szép vagy, mint kint; szobor, min nem farag tovább az ember; lény, kin semmit sem kell már... [Részletek]

Arról beszélt, hogy elmegy nemsokára és itt a földön nem lelek nyomára, [Részletek]

Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal. [Részletek]

Egyszerre mégis otthon vagyok nálad, s fölöttünk a szerencse őrködik. Beszélgetésünk folyója kiárad, és megtanultuk, hogy időnk rövid. [Részletek]

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm sértett gőgömben értőm és kísértőm te hangolás barangoló kalandom te zengő és borongó hang a lanton bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom... [Részletek]

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni. [Részletek]

Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában. [Részletek]

De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette. [Részletek]

Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni. [Részletek]

Keresni valamit annyi, mint hinni a létezésében. [Részletek]

Az ember rengeteget veszít, ha sohasem veszíti el a fejét. [Részletek]

Őszintén hiszem, hogy jobb sikertelennek lenni valamiben, amit szeretsz, mint sikeresnek lenni valamiben, amit utálsz. [Részletek]