Félicien Marceau idézet

Az írásszenvedély, amely olyannyira marcangoló, hogy bár az író olykor kínnal-keservvel írja az oldalakat, még jobban szenvedne, ha nem írna. [Részletek]

A regény nem annyi, amennyit az író beleépített. Az is benne van, amit az olvasó talál meg benne. [Részletek]

Az író mindenekelőtt olyasvalaki, aki meglátja azt, amit mások még nem látnak. [Részletek]

A regény minden keretet szétfeszít. Elragad, bekebelez, önmagába olvaszt mindent, amivel találkozik. [Részletek]

Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi... [Részletek]

A regény a szenvedély műve, szenvedély diktálja, és szenvedély lakozik benne. Először van az írásszenvedély - de persze erre válaszol az olvasásszenvedély. Az olvasásszenvedély,... [Részletek]

Különös alkímia az írás. Azt hisszük, kitalálunk. Holott gyakran csak emlékezünk. Van bennünk egy másik, egy olyan emlékezet, amely az elfelejtett dolgokra emlékszik, és önálló,... [Részletek]

Hónapok óta úgy érzem, álmodom. Minden nap rettegek, hogy egyszer eljön az ébredés. [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Egy folyamatot nem lehet úgy megérteni, hogy megállítjuk. A megértésnek együtt kell haladnia a folyamattal, részévé kell válnia. [Részletek]

Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. [Részletek]

Ha a világ holnap itt lesz, Várni fogok én is rád, ha az égbolt holnap ott lesz, teljesül a kívánság. [Részletek]

A haja fehér volt, mint a kertben nyíló rózsák. Keze keskeny és hosszú, megjelenése királynői. Tágra nyílt szemmel meredtem rá. Egy pillanatra azt hittem, kőből van, mert válasz... [Részletek]