Fodor Ákos idézet

Gallérkád lebbenése felröpít, elbotlom egy hajszálad árnyékában, fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok: Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor mintha hárman is... [Részletek]

Félek azoktól, akik félnek - csoda hát, hogy magamtól is? [Részletek]

Ha félsz a tűztől: menj hozzá mind közelebb, hogy szíthasd, olthasd. [Részletek]

Meggyújtottál, hogy fényemben táncolj. Árnyad is fölmutatom. [Részletek]

Titkok-titka, te, nem vonásaid szépek: arcod gyönyörű. [Részletek]

Célon-túl futok. Tudok élni nélküle, de nem szeretek. [Részletek]

A hópehely és árnyéka találkozik végül a földön. [Részletek]

Számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal... [Részletek]

Ha a szegények szenvedését nem a természet törvényei okozzák, hanem a mi intézményeink, nagy a mi bűnünk. [Részletek]

Örülök, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudtok, és ki sem tudtok találni, olyan fura dolgok, amik, már amennyire ezt tudhatom, csakis velem történtek meg az egész világtörténelemben. [Részletek]

Kellő idő alatt még a közönséges erőfeszítés is hozhat különleges eredményt. [Részletek]

A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam. [Részletek]

Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés... [Részletek]

Minél hosszabb az életed, annál többször követed el azt a bűnt, amit az élet rövidségére hivatkozva megbocsáthatónak tartasz. [Részletek]