Francois de La Rochefoucauld idézet

A szerelem gyakran változik át becsvággyá, a becsvágyból a szerelembe azonban nincs visszatérés. [Részletek]

Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani. [Részletek]

Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is. [Részletek]

Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs. [Részletek]

Valódi szelídségre csak a nagyon határozott emberek képesek, akik szelídnek látszanak, azok többnyire gyengék, s gyengeségük hamar keserűségbe fordul át. [Részletek]

Könnyebb általánosságban ismerni az embert, mint egy bizonyos embert megismerni. [Részletek]

A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt. [Részletek]

Mindnyájunknak hinnünk kell, hogy szerethetők vagyunk, és hogy szeretnek is minket. [Részletek]

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek. [Részletek]

Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek. [Részletek]

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerű szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz szeretheti a bágyadt folyót. [Részletek]

A szépség önmaga, de az értelem a végtelenség képmása. [Részletek]

A természet ingyen nem adja kincsét. [Részletek]

Tudod, mikor valami rossz történik velem, szeretem azt gondolni, hogy az én hibám. Mert tudod, ha valaki más hibája lenne, akkor én semmit nem tehetnék ellene. [Részletek]