Hans Christian Andersen idézet

Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. [Részletek]

Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik. [Részletek]

Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki! [Részletek]

A hétköznapi életben is vannak tragédiák. [Részletek]

- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? - Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne... [Részletek]

Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese. [Részletek]

Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is. [Részletek]

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig... [Részletek]

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt. [Részletek]

Aki egyszer igazságtalanul cselekedett, nagyon igyekszik, hogy többé ne legyen senkivel igazságtalan. Egészen addig, amíg ha akar, sem tud már egyetlenegy embernek sem ártani. Ha egyszer... [Részletek]

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg aztán mit számít, hogyan esnek meg a dolgok, attól a perctől fogva, hogy megestek? [Részletek]

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben. [Részletek]

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be,... [Részletek]

Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek... [Részletek]