Jean Cocteau idézet

A szeretni igét nehéz ragozni: a múltja nem befejezett, a jelenje csak felszólító módban érvényes, a jövője pedig feltételes. [Részletek]

Az ember még akkor is remél, ha feje guillotine alatt fekszik. [Részletek]

Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók. [Részletek]

A tükröknek hosszasabban el kellene tűnődniük, mielőtt visszatükröznek valamit. [Részletek]

A stílus a legegyszerűbb módja annak, hogy valami bonyolultat közöljünk másokkal. [Részletek]

Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk? [Részletek]

A fantasztikust természetessé kell tenni - hasonlatossá az ámulathoz, amit a gyermek érzett, aki látta, hogy a cukor feloldódik a vízben, aztán felfedezte, hogy ő nem olvad el a kádban. [Részletek]

Erkölcstelen dolog átvinni tekintélyünket arról a területről, ahol kiérdemeltük, arra a területre, ahol járatlanok és zöldfülűek vagyunk. [Részletek]

Teljesen mindegy, hány év telt el, időnként újra kíváncsi, titkokat megosztó gyerekké válik az ember. [Részletek]

Nem az emberek közti kapcsolatok hoznak bennünket egymáshoz közel, hanem a gondolkodásmód és az érzések azonossága. [Részletek]

Akinek nincs titka, érdektelen ember. [Részletek]

Amikor a szavak hallgatnak, amikor a mondható mondhatatlan, amikor ajkam zárt, feszes vonal, akkor figyelj rám... baj van. [Részletek]

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg. [Részletek]

A költők azok, akik a legavatottabban művelik az áttörést a megszokás közönyén. Ez a mesterségük. Ám túlságosan sok költő túlságosan sokáig nem vett tudomást az ihlet azon... [Részletek]