Jean-Michel Maulpoix idézet

Magukkal cipelik a menny reménységét, az irányítja viselkedésüket: a holnapért megéri ez a sok durva mozdulat, verejték, vérszegény várakozás. Az eljövendő élet szebb lesz, mint az,... [Részletek]

Szeretek rágyújani a tenger közepén. Apró, vörös pont a kéken. Egy izzó, sercegő, forró pont. Azt jelenti, élek: mag vagyok, embertörmelék, könnyekben úszó lélekmorzsa, kész... [Részletek]

Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tűnő időt, a hamis remény... [Részletek]

Azon elmélkedünk, hogyan maradjunk állva ebben a hústömegben. A föld nem olyan finnyás: kér a csontunkból. [Részletek]

Az ember, aki a tengert nézi, szerelemtől sújtott gyerek. [Részletek]

Az író kitalált lény. Megálmodjuk, de sohasem találkozunk vele. Nem létezik, csak úgy tesz, mintha élne. Pusztán egy név, közmegegyezéssel vagy kései legendával létrehozott kép, egy... [Részletek]

A test és a kar nem mozdul, vagy alig. Csak az ujjak hegye remeg kissé, mint amikor egy szeretett archoz közelít. Épp nem érint semmit, főleg nem egy forró, eleven testet, hanem csak... [Részletek]

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig... [Részletek]

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt. [Részletek]

Aki egyszer igazságtalanul cselekedett, nagyon igyekszik, hogy többé ne legyen senkivel igazságtalan. Egészen addig, amíg ha akar, sem tud már egyetlenegy embernek sem ártani. Ha egyszer... [Részletek]

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg aztán mit számít, hogyan esnek meg a dolgok, attól a perctől fogva, hogy megestek? [Részletek]

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben. [Részletek]

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be,... [Részletek]

Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek... [Részletek]