Jo Nesbo idézet

Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy... [Részletek]

A nemes, hűséges lelkeket gyakran gúzsba köti, hogy hűségesek még az emberiség söpredékéhez is. [Részletek]

Még ha az elevenébe vág is a dolog, akkor is mindig tudatosítania kell magában, hogy mit érez. És mindenkor fel kell mérnie, hogy az tönkreteszi-e. [Részletek]

Az ember képes megölni egy másik ember lelkét, megfertőzni, bűnbe rángatni úgy, hogy a megváltásra esélye sincs. [Részletek]

Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez. [Részletek]

A legtöbb ember fél egyedül lenni. Engem viszont szabaddá tett, erőssé és sebezhetetlenné. [Részletek]

Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet. [Részletek]

A tapasztalat olyasvalami, amihez csak közvetlenül az után jut az ember, hogy szüksége lett volna rá. [Részletek]

Ha az úszás olyan jót tesz az alaknak, mi a helyzet a bálnákkal? [Részletek]

"Harmadszorra mondom, hogy szeress." - "Késő. Egyszer kellett volna." [Részletek]

Mert a könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog azilum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől! [Részletek]

Az asszony olyan, mint az árnyék. Ha szaladsz utána, elfut előled, ha szaladsz előle, ő fut utánad. [Részletek]

Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak. [Részletek]

Meg kell tanulnunk a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, és ha a szükség így kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is. [Részletek]