Jonathan Safran Foer idézet

El voltunk rá szánva, hogy fütyülünk arra, amire fütyülnünk kell, hogy új világot építünk a semmiből, ha ebből a meglévő világból semmit se lehet megmenteni, életem egyik legjobb... [Részletek]

Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni. [Részletek]

A dal olyan szomorú, amilyen szomorú az, aki hallgatja. [Részletek]

Szégyen (...), hogy élnünk kell, de tragédia, hogy csupán egyetlen életünk van. [Részletek]

Voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. De tudtam, hogy fájdalmat okoznék. Úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat. [Részletek]

Arra a sok mindenre gondolok (...), amit tettem. És arra a sok mindenre, amit nem tettem. A hibák, amelyeket elkövettem, számomra nincsenek többé. De nem vonhatom vissza azokat a dolgokat,... [Részletek]

Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak... [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]