Juhász Gyula idézet

Előre, föl, miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az ígéret És bennünk ring a jó remény! [Részletek]

Szeretlek, mint a csöndes temetőkert Lágy dombjait, hol vágyaink ledőlnek S a ciprus és a csönd az égbe nő. [Részletek]

Ábrándjaid eljátssza újra multad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi arc és feléd mosolyog. [Részletek]

A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot. [Részletek]

Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? [Részletek]

Bár gyötör az élet és félem a halált: Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen, Antik pogány öröm mosolyog csendesen. [Részletek]

Galileit elítélték, és a föld mégis mozgott tovább. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelűl Ezért-azért; egyszóval mindenért. [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]