Juhász Gyula idézet

Dísztelen ének ez, mint a hamuszínű Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a... [Részletek]

Szeretlek, mint a csöndes temetőkert Lágy dombjait, hol vágyaink ledőlnek S a ciprus és a csönd az égbe nő. [Részletek]

A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is. [Részletek]

A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot. [Részletek]

Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? [Részletek]

Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tűnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. [Részletek]

Galileit elítélték, és a föld mégis mozgott tovább. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelűl Ezért-azért; egyszóval mindenért. [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]