Juhász Gyula idézet

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! [Részletek]

Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. [Részletek]

Ismerd el tenmagadat! - így vigasztalódik a tehetségtelen. [Részletek]

Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. [Részletek]

Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei. [Részletek]

Mindig nevettek, akiket szerettem, Mindig nevettem, aki szeretett, Mindig csak vágytam és sohase mertem, Mindig csak vártam én az életet, Az élet elment, én is tovább mentem, Mindig daloltam... [Részletek]

Próbáltam néha-néha a halált, De gyáva szívem mindig visszafájt, Hiába siralomvölgy ez a tájék, Úgy érzem néha, hogy valaki vár még. [Részletek]

Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává. [Részletek]

Úgy gondolom, mennyei atyánk azért teremtette az embert, mert nem volt megelégedve a majommal. [Részletek]

Csak az az irigylésre méltó, akinek több jutott a messziről csillogó szépségből és csillogásból. [Részletek]

Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. [Részletek]

Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben. [Részletek]

A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet. [Részletek]

Ez történik, ha két ember (...) egymásra talál: a világ pont a megfelelő méretűre zsugorodik. Átalakul, hogy csak ők ketten férjenek bele, semmi más. [Részletek]