Lakatos István idézet

Túl rajtad és túl magamon fölemelsz mégis szabadon, mert nincs utam, nincs más utad, a vérképem is kimutat, [Részletek]

Nem tudlak elveszíteni, visszajársz egyre bennem, ismételt lángot szítani szerelmeddel, szerelmem. [Részletek]

Könyörgök Hozzád, segíts hűségeddel, mindennapi mosolyod add meg nékem. Gyengéd karod fejem alól ne vedd el, engedj minden napon Tebenned élnem. [Részletek]

Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen, én ébren maradjak és látva-lássak... Kezeidbe ajánlom életem. [Részletek]

Az igazi szörnyek (...) sokkal, de sokkal gonoszabbak, mint a nem igaziak. [Részletek]

Ne haragudj. Te már magadra csuktál minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál, tépelődni kár ezen. Én tudom, a veszteség mekkora. Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha. [Részletek]

Sivár, sivár tájak és évek jönnek. Mostan kellene erősnek lenni. Legyél kemény. Már gyengeségem lemostam. Ez tán segít. Hideg vagyok, kemény. [Részletek]

A mi hitünk is csak akkor lesz hiteles és követendő a gyermekeink számára, ha nem csupán hagyománytiszteletből, félelemből, hanem szeretetből gyakoroljuk. Ezt a gyermekeink szavak... [Részletek]

Úgy gondolom, mennyei atyánk azért teremtette az embert, mert nem volt megelégedve a majommal. [Részletek]

Csak az az irigylésre méltó, akinek több jutott a messziről csillogó szépségből és csillogásból. [Részletek]

Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. [Részletek]

Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben. [Részletek]

A nap egyre járja útját kelettől nyugatig, a hold követi, jön egyik nap a másik után, és cseppet sem törődnek az életekkel, amelyeket sorra elmorzsolnak. [Részletek]

A közösen eltöltött órák nem feltétlenül adódnak össze. Az eltelt idő önmagában még nem jelent semmit. [Részletek]