Lewis Benedictus Smedes idézet

Nem köttetne házasság, nem maradna fenn barátság, nem élné túl család, ha nem úgy ítélnénk egymásról, hogy felszíni hülyeségeink ellenére elfogadásra érdemes emberek vagyunk. [Részletek]

Nagyon fáj, ha valaki barátságot színlel, azután pedig úgy bánik az emberrel, mint egy kutyával. A szívem mélyén tudtam: én teszem lehetővé, hogy (...) így sértegessen, de ez még nem... [Részletek]

Egyetlen szó van, amely kifejezi azt a kivételes pillanatot, amikor feloldozzuk azt az embert, aki mély sebet ejtett rajtunk. Ez a szó pedig (...) a megbocsátás. [Részletek]

Társadalmilag akkor fogadunk el valakit, ha megnyitjuk számára közösségünket. Lehetnek furcsa és bennünket idegesítő szokásai, zavarhat minket, ahogyan él. Megeshet, hogy egyáltalán... [Részletek]

Lehet, hogy mások számára sebeink csak horzsolásnak tűnnek, de végtére is az számít, mi mit érzünk. [Részletek]

Bocsáss meg, és meggyógyulsz! Nézz el mindent, amit ellened elkövetnek, és sok bajnak nézel elébe. [Részletek]

Gyakran az a legfájdalmasabb, ami a szeretteinknek fáj. Én például szinte neurotikusan szenvedek, ha a gyermekeimnek fáj valami. Ha őket bántod, rosszabb, mintha énrám támadnál. [Részletek]

Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap... [Részletek]

Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál. [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Mindig is könnyebb volt együtt úszni az árral. Ugyanakkor, ha elveid vannak, akkor azt teszed, amit helyesnek látsz, és nem azt, ami könnyebb. Ez gerincességet jelent. Ami azzal jár, hogy mi... [Részletek]

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]